Évekkel ezelőtt, amikor még fiatal voltam és bohó, írtam egy kimerítőbb posztot arról, hogy miért tartom törvénytelennek a UPC “hálózatkezelési” gyakorlatát. Az érveim egyszerűek voltak: egyrészt a távközlési törvény – szerintem – kötelezi a szolgáltatókat a semleges és egyenrangú szolgáltatásra, másrészt az alkotmány szavatolja a véleménynyilvánítás jogát, és – ismét szerintem – a fájlcsere véleménynyilvánítás. Akkoriban kérdezősködtem a NHH-nál és az egyik jogvédő alapítványnál, de mindkettő elhessegette a problémát. Az NHH azt mondta, nem feladata értelmezni a távközlési törvényt, míg a jogvédő azt, hogy a fájlcserélés nem számít véleménynyilvánításnak, ezért nem védi az alkotmány.
Most a UPC mégis horogra akadt egy panasz nyomán. Az NHH első fokon megdorgálta.
De nem azért, mert megszegné a távközést szabályozó törvényt, ami szerintem előírja a semleges szolgáltatási kötelezettséget, és persze nem is azért, mert a fájlcsere véleménynyilvánítás volna. Hanem ott talált fogást a UPC-n, ahol mindig is szokott, az Általános Szerződési Feltételek és a szolgáltatás diszharmóniája segítségével.
Ugyanis az NHH szerint a UPC
Az ún. “extrém” használat fogalmába is beleköt a határozat, mert nem igazolt, hogy a p2p forgalmat kis számú felhasználó nagy aktivitás okozza, lehetséges, hogy sok kis aktivitás is okozhat ugyanakkorát. Továbbá nyilvánvalóvá tették, hogy nem lehet szerződésszegésnek tekinteni azt, hogy a felhasználó rendeltetésszerűen használja a szolgáltatást, még akkor se, ha a szolgáltató nem tudja biztosítani a hátteret ehhez.
Aki követi a fájlcserés vita részleteit, ismerősnek fogja találni az utóbbi érvet. Sokszor elhangzik, hogy nem a felhasználókat kell büntetni azért, ha túlvállalja magát egy szolgáltató.
Egyébként a határozat azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy hírközlési törvény igenis engedi a szolgáltatás minőségi korlátozását. De akkor szerintem a törvénnyel is baj van, mert az alapelvek között tiltja a tartalmi korlátozást, márpedig mi a peer2peer, ha nem “tartalomszolgáltató szolgáltatása”? A peer2peer arról szól, hogy a kliens tartalomszolgáltatóvá válik (amellett, hogy fogyaszt is).
„2. § A törvény céljai és alapelvei: (…) b) a fogyasztók érdekeinek védelme az elektronikus hírközlési piac valamennyi szereplőjével fenntartott kapcsolataikban, így különösen annak biztosítása, hogy a fogyasztók ba) rendelkezésére álljanak azok a hírközlési szolgáltatások, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – a jogosultságok függvényében – hozzájuthassanak valamennyi, az elektronikus hírközlési eszközön elérhető információhoz, illetőleg tartalomszolgáltató szolgáltatásához”.
De visszatérve a határozathoz: nem jogerős, úgyhogy várható még vita a tárgyban, és azt is érdemes leszögezni, hogy eléggé magyaros dolog számonkérni másokon a jogainkat, miközben magunk nem tarjuk be azokat, amik ránk vonatkoznak. A peer2peer a magyar szerzői jogokat védő törvény értelmében: törvénytelen, mert nemcsak személyes másolatot készít a jogvédett alkotásról, hanem nyilvánosságra is hozza azt (megosztás).
tovább
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
