Az elkeseredett lemezkiadók újra a szolgáltatókon akarják elverni a port a csökkenő bevételekért. Ezúttal Írországban folyik a jogi huzavona, ami – valljuk be – jottányit se fog segíteni a zeneiparon. Még helyi tünetkezelésnek se jó, nemhogy a begetségre.

A történet a szokásos: a helyi jogvédők szerint az egyik szolgáltató ügyfelei különösen nagy számban keresik fel a fájlcserélő hálózatokat, aki a jogászok nyomásának engedve hajlandó is arra, hogy szűrje a forgalmat, figyelmeztesse a felhasználókat és ha nem változtatnak, elzavarja őket.

Csakhogy egyetlen feltételhez kötötte a megállapodás aláírását: ha a jogvédő ráveszi a többieket is egy hasonlóra, hogy ne kerüljön miatta versenyhátrányba. Bár a UPC-t még meg sem keresték, a cég visszautasította a lehetőségét is annak, hogy cenzúrázzon, elsősorban azért, mert szerinte nincs olyan törvény, ami erre kényszeríthetné. Úgyhogy egyelőre patt, hiszen így a másik, már majdnem tető alá hozott megegyezésnek is lőttek. Viszont annyira nyilvánvaló, hogy nem lehet cenzúrázásra kényszeríteni a szolgáltatókat, hogy a lemezkiadóknak tényleg valami értelmesebb megoldáson kellene törni a fejecskéjüket, például valamiféle átalánydíjas konstrukcióval legalizálni a letöltéseket. Ilyesmire egyébként itthon is volt (van?) példa, bár nem sokat hallani róla az utóbbi időben, de emlékeim szerint a UPC és a Vodafone is kínál(t) olcsón letölthető zenéket az ügyfeleinek. 

A pedagógusok szerint a jutalmazás az egyetlen hatásos "kényszerítő" eszköz.

tovább