Újra Pataki Dániel lett a Nemzeti Hírközlési Hatóság elnöke, és ennek apropóján összefoglalta az eredményeit és a céljait - na de hol vagyunk mi még attól, hogy a szexről is szívesebben mondjunk le, mint az internetelérésünkről?

Gondolom, aki ide el-ellátogat, tisztában van azzal, hogy az elmúlt években az infláció ellenére - talán egyedüliként - csökkent az internethozzáférések átlagára. És ha ezt tudja, akkor azt is, hogy a Hivatal szívós munkája nélkül ez meg se történt volna, úgyhogy Pataki, a hivatal vezetője valóban megérdemli érte a vállveregetést.

A Hivatal függetlenségét is erősítgette, sőt, néha az az érzésem, hogy kicsit túl is spilázta - hiszen a hatalmi ágak klasszikus felosztását tekintve az efféle hivatalok nagyon is a mindenkori végrehajtói ágba, a kormány alá sorolhatók. Persze érthető a szerepzavar, ismerve a kormányok ezirányú tevékenységét. Az a kevés szakértő, aki az ágazattal foglalkozik, nem rejtette véka alá lesújtó a véleményét a kormány digitális érdektelenségéről - ami vagy tükrözi az ország általános érdektelenségét, vagy okozza, vérmérséklet kérdése, hogy melyik mellett foglal valaki állást, de mindenképpen káros. Ehhez képest persze az NHH nagyon is pozitív szereplője volt az elmúlt néhány évnek, úgyhogy talán az is igaz, hogy ha formálisan nem is, de tevékenységében nagyon is független tudott maradni a politikától. Sőt, talán a piaci szereplőktől is, ami más szabályozóknál korántsem ilyen triviális. Viszont az árcsökkenés önmagában kevés volt, Magyarországon még mindig csak az értékeli az online valóságot, aki valamiképp belőle él, legyen szó akár technokratákról, politikusokról, kutatókról vagy üzletemberekről - vagy bloggerekről. Ahhoz, hogy ezen a hozzáálláson változtathassunk, először is átfogóbb és az eddigieknél aprólékosabb munkára volna szükség.

Az NHH-nak elsősorban ezzel kellene foglalkoznia, hiszen az árszabályozás gyakorlatilag mechanikussá vált, minden szereplő számol vele, ami néha már önmagában is elég kellene legyen az árverseny fenntartásához. Ehhez minőségi felméréseket kellene készíteni, hiszen az unalomig ismételt, alig változó számszerű adatok nem tudnak azokról az okokról beszélni, amiért olyan sokan még mindig elutasítják (az otthoni?) internetet, miközben máshol a felmérések szerint inkább a barátnőjükről mondanának le a férfiak, mint az internetelérésükről (a nők pedig a szexről, de két különböző felmérésről van szó).

tovább